Fejben dől el minden!

Amikor összefutunk egy-egy olvasónkkal, korábbi tanfolyam résztvevővel, szoktunk kapni kérdéseket, de feltűnően sok olyan kérdés is előjön, amikor nem a szakmai része érdekli a kérdezőt, hanem konkrétan az, hogy “mi a titok”, mi hogyan csináljuk, mi az a kis plusz, ami lejátszódik bennünk, amikor döntéseket hozunk…

Akkor itt van még ez a válság mizéria. Emiatt is sokan aggódnak. Ezzel kapcsolatban is sok kérdést kapunk… A jelen helyzet (inkább hangulat) és a folyamatosan feltett kérdések ihlették a mai bejegyzésemet.

Összeszedtem, hogy miből merítek erőt és mi az, ami a mai szemléletemet formálta folyamatosan. Nem úgy írom le őket, mint tuti receptek, hanem inkább, mint saját gondolatok, amik számomra meghatározók, és nekem bejöttek eddig.

Döntéseimet bizonyos elvek határozzák meg, amikben hiszek. Ezek azért kellenek, mert ha van egy jól felépített szabályrendszer a fejemben, akkor egyértelmű és gyors döntéseket tudok hozni, nem kell újra mindent mérlegelni. Aztán időnként visszanézem a döntésem eredményét és ha kell változtatok a szabályokon. Kulcsszó a következetesség.

Az alábbiakban leírt 3 elv az, ami nekem a leginkább meghatározó.

TaPotykalán sokan tudják rólam, hogy imádok horgászni. Ha tehetem, szabadidőmben a vízen vagyok. Lehet, hogy játékosnak fog tűnni, hogy horgászattal kapcsolatos példákon keresztül mutatom be azt a bizonyos 3 alapelvemet, de az a kőkemény valóság, hogy szerintem engem konkrétan a pecázás tanított meg ezekre.

A horgászat komoly agymunka és talán fel lehet fogni egy tét nélküli tanulási folyamatnak is. Az egy dolog, hogy az eredmények itt is számítanak, de talán bátrabban mer az ember kísérletezni, mint a való életben, mivel ott úgy gondoljuk, komolyabbak a következmények. A horgászatban is, akárcsak a pókerben vagy az online marketingben,  a szerencse csak kis mértékben játszik közre az eredményességben… Évről évre érzi az ember, hogy fejlődik.

Nézzük, mire tanított meg engem a horgászat, ami segít a napi döntésekben és az online marketingben.

I. Ki tehet róla?

Néha az is előfordul, hogy nem fogok semmit. Vagy nem olyan halat, amilyet szerettem volna. A leginkább kézenfekvő megoldás, hogy megkeressük, ki vagy mi a hibás ezért. Pl. nem volt jó a holdállás, front volt, nincs hal a tóban stb… Sok ember ezzel el is intézi és helyreáll a lelki egyensúlya.

Ezzel szemben én mit teszek? Kőkeményen megmondom magamnak, hogy erről, csakis én tehetek. Úgy fogom fel ilyenkor a “kudarcot”, hogy én hoztam azt a döntést, hogy:

  • milyen csalival horgásszak;
  • milyen helyet válasszak;
  • melyik módszert alkalmazzam.

Tehát én hoztam olyan döntéseket, amelyek nem vezettek jó eredményre. Hiszek abban, hogy ha jobb döntéseket hozok, máshogy cselekszem, akkor megtalálom a módját annak, hogy fogjak halat. Vagyis legközelebb máshogy kell csinálnom és tanulnom kell ebből. Senkit és semmit nem okolhatok, biztosan van legalább 1 olyan mód, amellyel sikerrel járhattam volna… Ezt nem találtam meg.

A halak olyanok, mint az ügyfelek. Ha valamit nem a kényük-kedvük szerint csinálsz, akkor egyszerűen (merő önzőségből) nem harap rá a csalira. Nem lehet “lehülyézni” a halakat ezért.

Néha-néha egy-egy ilyen nulla eredménnyel végződő horgászat felér egy pofonnal. De szükség van ezekre a pofonokra, alázatra tanítanak.

Alapelv I.: Mindig mindenért Te vagy a hibás az életedben. Ha nem úgy sikerült valami, ahogy szeretted volna, akkor nem csináltál mindent megfelelően. Változtatnod kell! Ha sikert érsz el, akkor az csak a Tiéd, nem a véletlen műve, légy rá büszke!

Pergetés közben

II. A változás örök

Miért van az, hogy a nagy balatoni öreg horgászok (akiktől én is hajdanán rengeteget tanultam), mostanában alig fognak valamit? A világ változik, tény, hogy egyre kevesebb a hal a Balatonban, de az egyre ügyesebb horgász megfogja őket. Akik 30 évvel ez előtti módszerekkel, felszerelésekkel próbálkoznak és semmit nem változtatnak, tényleg alig fognak halat. Én állandóan kísérletezek, mindent kipróbálok és előbb utóbb meg szoktam találni, hogy azon a helyen, abban az évszakban mi a legeredményesebb módszer.

Nem egyszer fordult elő, hogy senki nem fogott semmit a parton, de nekem folyamatosan jöttek a halak. Volt hogy már többen odajöttek ellesni a titkot. És hiába jöttem rá arra, hogy most a Balatonon mivel és hogyan lehet 90%-os valószínűséggel méretes pontyokat fogni, tisztában vagyok azzal, hogy jövőre, vagy akár az ősz beköszöntével vagy más vízterületen nem biztos, hogy ez fog működni. Nem ígért ilyet senki.

Az ókori görög filozófus Hérakleitosz egyik fő elve volt, hogy “minden állandó változásban van”. Ezért nincs olyan, hogy készen vagyunk, hátradőlhetünk.

Alapelv II.: Senki nem ígért neked olyat, hogy ami ma működik, az holnap is fog. A világgal együtt kell változnod, ahhoz, hogy eredményes legyél. Ha nem teszel semmit a fejlődés érdekében, mitől várnád, hogy jobb legyen bármi is?

Mirelit csuka

III. Honnan tudod, hogy nincs jobb?

Egy horgászat során akár 20-30-féle csalit is kipróbálok. Amelyik nem működik, azt hagyom, amelyik működik, azt tovább kombinálom valami mással. Szabály szerint két bottal lehet horgászni. Az egyiken mindig az aktuális “tuti” csali van fenn, a másik a kísérletezős bot. Ha találok a korábbi “tuti” csalinál jobbat, akkor az újonnan felfedezett lesz a “tuti” és egy másikkal kezdek el kísérletezni. De vajon meddig kell kísérletezni? Mindaddig, amíg elérted a célod és azt mondod, hogy megelégszel az eredménnyel.

Pl. kitűzöm, hogy ha már megtalálom azt a csalit / módszert, amivel negyed óránként fogok valamit, akkor nem kísérletezek tovább. Ez a kitűzött szint kinek-kinek máshol van. Lehet, hogy valaki megelégszik azzal, ha óránként fog halat.

Ha persze egy horgászversenyen vagyunk és cél a győzelem, akkor már nem mindegy!

Így van ez a való életben egy online marketing kampány optimalizálásánál is. Elindítasz egy AdWords kampányt. Hoz valamilyen eredményt (pontosan látod a megtérülését, mert méred az eredményeket, úgy ahogy kell). Tegyük fel, hogy a kezdeti eredmények nem hozzák azt az eredményt, amit szerettél volna, sőt mínuszban vagy összességében.

Mit teszel? Finomítasz a hirdetéseken. Keresed azt a módszert, ami működik. Egy idő után észre veszed, hogy amennyit költesz hirdetésekre, az pont vissza is jön. Nullán vagy. Ugye ez nem elég. Tovább reszelgetsz a hirdetéseken. Eléred, hogy a reklámba fektetett pénzed 20%-os többlet profitot hoz. Elég? Kinek igen, kinek nem…

Na és itt van a kutya elásva. Mi az a pont amikor azt mondod, hogy “kész vagyok”? Milyen magasra teszed a mércét saját magaddal szemben? Sokan megelégednek azzal, ha már pozitív hozadéka van a reklámjaiknak. De van aki addig nem nyugszik, addig finomítja a kampányait, addig keresi a “tuti csalit”, amíg legalább +50%-os hozamot nem ér el. És akkor kezd egy kicsit megnyugodni, de nem teljesen, mert tisztában van vele, hogy ez sem fog örökké tartani.

Alapelv III.: Tedd mindig olyan magasra a lécet a (saját magadtól) elvárt eredményekben (például az online marketing kampányaid megtérülését illetően), hogy bőségesen elégedett legyél. Tűzd ki célul azokat a komoly sikereket, amikért érdemes nyújtózkodni. Ne elégedj meg az éppen elégséges eredményekkel. Küzdj addig, megállíthatatlanul, amíg el nem éred, félúton még nem dőlhetsz hátra. Ha kell, legyél a legjobb!

Harcsa teríték

Gondolkodj el rajta…

Comments

  1. Kedves Márton!

    Nagyon tetszett a cikked, különösen mert teljesen átérzem a helyzetet. Leginkább a változással szembesülök, mikor egy-két napig bevált egy csali, utána semmi.

    Valahogy az életben ugyanezzel szembesültem, hiszen számtalan helyzetben kell kicsit másként hozzáállni a dolgokhoz.

    Köszi
    Attila
    ui: szívesen látlak a bácsbokodi horgász tavon

  2. Lajos szerint:

    Gratula a cikkhez, valóban így tapasztalom én is a horgászat és élet területén :)

    Hétvégén épp Baján horgásztam, és még azt is megtapasztaltam hogy kukorica és kukorica közt is különbség van. :)
    Elgondolkodtató volt, hogy a horgászversenyen amibe épp belecsöppentem ugyanaz a pár ember végzett az első helyen kb 10-15 ponttyal fejentként, mint akik tavaly.

    Majd csukázni megint mehetnénk ősszel egyet a nádasba.

    Lajos

  3. Kinga szerint:

    Tényleg nagyon jó a cikk!

    ( Csak én mindig úúúúgy sajnálom a szegény halakat, hogy biztos nagyon fáj nekik a horog adta seb :(((( )

  4. Tetszik a cikk és a horgászos analógia :)

    Egy anekdota, csak a hecc kedvéért. Mindkét bátyám nagy horgász volt hajdanán. Én, a 6-7 évvel fiatalabb kishúg, mindig irigykedve figyeltem, ahogy kora hajnalban kilógnak. Néha még fedeztem is őket, de sose vittek magukkal, bárhogy szerettem volna :(

    15 évvel később, egy közös kenutúrán, a nagyobbik bátyám nagy elánnal horgászni kezdett. Én elkószáltam, s közben felfedeztem egy másik horgászt, akivel beszélgetni kezdtem. A végén a kezembe nyomott egy hatalmas halat, alig bírtam megtartani. A bátyám arca, aki nem fogott semmit, sok évre visszamenőleg kárpótolt egykori sérelmeimért :DD

    Azóta se horgászok hivatalosan :) De sokat beszélgetek emberekkel, legyenek horgászok, árusok, lomtalanítók…s mindig kezembe nyomnak valamit. :D

  5. Érdekes megfogalmazása volt ez annak, hogy

    1. minden döntésünkért vállaljuk a teljes felelősséget, és ebbe beletartozik az is, hogy tanuljunk a hibáinkból, mert az nem kudrac, hanem a tanulási folyamat része
    2. ebben a világban kell élni, nem ragadhatunk a múltban
    3. és tesztelj, tesztelj, tesztelj!!! (Avagy próbálkozz, próbálkozz, próbálkozz!!!)

    Ezt már eddig is sokszor hallottam, csak ez most olvasmányosabb volt… :))) Köszi! :)

  6. Szegény halak!

  7. igazad van eddig én is csak elvoltam de most kipróbáltam…sokat tanultam tőled is http://www.xfire.blog.hu

  8. Kedves Márton!
    Nagyon jó!
    Csak azt tudom mondani, nagyon jó. Tisztára, mintha spirituális irodalmat olvasna az ember. Teljesen helytálló minden szava. Pont ennyi a különbség a sikeres és a sikertelen ember között, három alapelv.

    Itt a választás lehetősége, a döntéseink felelőssége. Jusson el sok emberhez, mert tényleg könnyen érhető.

    Köszi :)

  9. Nagyon jó a hasonlatod, aki nem tesz semmit az ugyan azt az eredményt kapja.
    A három alapelvhez nincs mit hozzá tenni.

  10. bocs, nem a cikkhez, de mégis:
    szerettem volna “pluszeggyelni”, mert tetszett a cikk, de nem működik a gomb. Csak nálam van hiba?

  11. A változással kapcsolatban egy gondolat, ami nekem nagy megdöbbenés volt, pedig teljesen evidens. Hogy a világban minden állandó változásba van, az tény. /elég csak egy pár évvel ezelőtti fényképet megnézni magamról:) / Csak a változás iránya a kérdés?! Mert ha nem érezzük magunkon, a vállalkozásunkon, az életünkön, hogy pozitív irányba halad, akkor biztosak lehetünk benne, hogy negatív irányba megy, és nem stagnál egy helyzetben…Úgy gondolom, ezt sokan nem gondolják át, és már csak akkor eszmélnek, mikor nagy a baj.

  12. Szép és találó a párhuzamos gondolatmenet. A tesztelések nagyon fontosak, a mérések úgyszintén. Ehhez még csak annyit teszek hozzá, hogy a marketingesnek annyival van könnyebb helyzete a horgásznál, hogy a vevők néha megmondják, mi is tetszik, vagy nem tetszik nekik. A halak hallgatnak. Én szeretek beszélgetni a vevőkkel.

  13. Üdvözöllek Márton! És minden O M A tagot!
    Én még nem írtam ide soha. Még csal próbálkozom. Nagyon tetszett a sok hasonlat amiket írtál. Nem nagyon szeretem enni a halat, bár finom! De félek a szálkáktól. Láttam egy fuldoklót! Borzalmas volt! A pecázást viszont élveztem akár hányszor el sikerült mennem. Élveztem ahogy pedzi a hal. De kifogni csak ritkán sikerült.
    Egy nap este tovább maradtunk és ránk sötétedett. Én unalmamban a magunkkal hozott elemlámpával játszadoztam, és véletlenül pont oda világítottam ahol az úszó volt. Pillanatok alatt nyüzsgött körülötte a sok hal. Mintha forrt volna a víz.
    Percek alatt egy tepsire való törpe harcsát fogtunk.
    Ha Te nem írtad volna meg, és én nem olvasom, elfelejtettem volna ezt a történetet.
    Most én leszek a lámpás, és hálómba gyűjtöm a nemes halakat. Üdv: Szalianna

  14. Jaj, Te Márton, mindig feleleveníted a gyerekkori élményeket:) Ráadásul azonnal egy bokodi meg egy bajai komment jön.
    Csak azért nem kezdek sírni, mert épp a hét végén voltunk otthon:)
    Ajánlom figyelmedbe ezek után – ha már úgyis arra jársz – Hercegszántó környékén a holtágakat meg a Ferenc-csatornát. Azaz Hszántónál, Dávodnál, Nagybaracskánál.
    Vigyél magaddal vadász havert, irány Karapancsa (Gemenc része).
    És egy kis technikatörténet: működésbe hozható öreg szivattyútelep. Érdemes meglátogatni.

    Csak mert a bejegyzés amúgy tökéletes:)

  15. fgyozo szerint:

    Érdeklődve olvastam az új bejegyzést!

    Nagyszerű párhuzamot vontál a horgászat és a piac közé!
    Majd a kommenteket olvasva kissé bosszantott, hogy néhányan csak a halakkal foglalkoztak.
    Most kezd el magyarázni a kíméletes horgászat mikéntjeit ( pontymatrac, sebfertőtlenítő, stb.) ?? Ez a horgászportálok feladata.
    Kíváncsi vagyok, mit tanultak a sztoriból azok a hozzászólók, akiknek annyiban merült ki a felvetésük, hogy “szegény halak”!

    Üdv:
    Győző

  16. Kedves Márton (…és Zsolt) ! … és Olvasótábor!

    Ez a cikk is igazán “gondolatébresztőre” sikerült, megint! Gratula…
    Igaz, hogy a horgászatról (is) jutott az eszembe ez a példa, de talán inkább a cikkben (cikkeitekben) leírt, átadott… gondolatokról, tapasztalatokról és legfőképp a megosztott tudásról…
    Kissé távoli lesz a megközelítés, és nem csak ehhez az íráshoz köthető!
    (Bocs Márton :) – de idő hiányában nincs módomban minden cikkhez külön hozzászólást írni – bár sokszor szívesen megtenném… )

    Valamint nem az a célom, hogy az olvasótábort a horgászfórumból egy filmklubba tereljem :) , de a Forrest Gump c. film jutott az eszembe.

    Talán csak a “halászat” miatt ? …vagy a “Kulcsszó a következetesség.”, a változás (változáshoz való “alkalmazkodás”), a pofonok és az alázat, a folyamatos tanulás, a céltudatosság, a “küzdés” és a kitartás és stb… és végül a siker…

    Igaz, hogy a film kapcsán “talán” nem beszélhetünk szó szerinti tudatosságról, de mint általában, itt is érdemes a történések mögé is bepillantani, egy kicsit más szemszögből nézni.
    …nem szeretnék egy “végtelenített” hozzászólást írni (az elemzés még egy külön cikkben is hosszú lenne), de még pár mondat az egyik kritikából (szintén idő hiányában amelyikre épp rábukkantam, és kb. a témá(k)hoz illik) – a mozinetről, Butalisk-től:

    “…ahogy átkalauzol minket az időn, hátrányos helyzetből indulva előbb eléri, majd át is lépi saját és a hétköznapi ember korlátjait – puszta akaraterejével kovácsolva előnyt hátrányaiból…”

    “…A világ megpróbálja hasonlóvá tenni a többiekhez, elérni, hogy a középszerűségen ő se tudjon változtatni. Ennek ellenére Forrest mindvégig saját törvényei szerint él. Az akadályokat sorra sikerrel veszi, egyre életrevalóbbá válik, és mindeközben megmarad töretlen pozitív világszemlélete. Forrest sikerességének oka nem rendkívüli intelligenciájában, hanem céltudatosságában keresendő. … ”

    …és még sorolhatnám, de hát ezekről Ti már folyamatosan írtatok, írtok… :)
    …és ez itt most nem “csak” a reklám helye! :)

    Nem ragozom tovább… Köszi!
    További jó munkát Nektek és Mindenkinek!

    Üdvözlettel: Hartman Hajnalka

    • Kedves Hajnalka!

      Köszönjük a gondolataidat! A Forrest Gump szerintem is alapmű, személy szerint az egyik kedvenc filmem. A leírtakon kívül még 1 dolog az ami megfogott a főszereplőben:
      – nem vesz tudomást a nehézségekről, úgy éli az életét, hogy mindent elfogad olyannak amilyen és nem az akadályokra koncentrál, ezért sokkal könnyebben lép át rajtuk.

      Ez pont olyan, mint amit a motorosoknak tanítanak:
      – ha a kanyarban arra nézel ahova be fogsz kanyarodni, akkor beveszed a kanyart, ha a kanyar ívét nézed (és azon aggódsz, nehogy kisodródj), akkor tuti ki is fogod egyenesíteni a kanyart…

      • …bizony-bizony, a “+1” :) is nagyon fontos és bőven lehetne még tovább boncolgatni a témát…
        …talán majd egy másik cikk kapcsán :)

        Csak még egy gondolat – a “motorosoknak”:
        …aztán egy idő után milyen nagyszerű élmény, ha kanyarodás közben már képes vagy arra, hogy az út mentén “szaladó” fákra is vess egy pillantást…

        További jó “rákhalászatot”, akarom mondani horgászatot… :)

  17. Magam is aktív versenyhorgász vagyok és valóban így működnek a dolgok.
    Jó horgászok attól válnak azzá, hogy sikerül megfejteniük az aktuális vizet, mely sok edzés, kísérletezgetés eredménye. Remek az írás, nagyon szemléletes, szerintem a „csak” horgászok számára is tanulságos.
    Meg is kérdezném, felhasználhatnám-e saját horgászoldalamon?

    • Zoltán, üdv a horgász szekcióban! :-) Azért csak összejönnek a pecás olvasók! Tényleg nem szeretném félre terelni a szót, de ha már ennyien vagyunk, akkor egy OMA horgászkupát egyszer, ha lesz időnk megszervezni lehet, hogy összehozhatnánk… :-)

      Azt kérnénk, hogy ha leközlöd a bejegyzést, akkor azt név és forrás megjelöléssel tedd (linkkel), az úgy teljesen rendben is van. Ide be is dobhatnád kommentben a saját linkedet majd!

      (Egyébként időnként szoktam Nálatok vásárolni, bár nem annyira esik útba a boltotok mostanában…)

      • Szia Márton!
        Köszi a leközlési engedélyt, természetesen a forrást megjelölöm.
        A versenynek semmi akadálya, csak az időpontot kell jól megválasztani.
        Üdv, Erdei Zoli

  18. Sziasztok, egy apró észrevétellel gazdagítanám a tapasztalataitokat:
    Haverom, aki már fogott 42 kilós harcsát és 45 kilós busát is a solti Dunán, -amúgy nincs nap hogy ne lenne a vízen-, de alig van olyan nap hogy ne térne vissza pár kiló hallal- szóval lehet azt mondani hogy eredményes horgász, nos mikor feltettem a kérdést hogy hogy csinálod? mi a titkod? …akkor csak annyit mondott:
    “Én minden reggel úgy közelítem meg a Dunát, hogy azt mondom magamban: Ma én itt halat FOGOK fogni!

  19. Kedves Márton,
    nem régen csatlakoztam hozzátok, és ennek igazán örülök. Nem vagyok pecás:-) bár biztos vagyok benne, hogy a hal kifogásán túl még ad némi lelki feltöltődést is….
    Horgászat ide vagy oda, gondolataid, analógiád a lényegre és mélyebb elgondolkodásra készteti az embert.
    Gratulálok az egészséges szemléletedhez, hozzáállásodhoz!
    Rád (rátok) való hivatkozással kitehetem a blogomba ezt az írásod? Kérlek jelezd felém, hogy működik-e a dolog:-)

    • Kedves Éva!

      Örülünk, ha ajánlásra érdemesnek találod az írásunkat. Azt kérnénk, hogy ha leközlöd a bejegyzést, akkor azt név és forrás megjelöléssel tedd (linkkel), az úgy teljesen rendben is van. Ide be is dobhatnád kommentben a saját linkedet majd!

  20. A cikk nagyon érdekes és gondolatébresztő! Az általa keltett eufóliából kizökkenve azért átgondoltam, hogy miért is érzem, hogy túl sima és egyszerű, még is elérhetetlen, és arra jutottam, hogy ami írva vagyon az igaz és követendő, de kiegészíteném két gondolattal, ami nem kétségbe vonja, inkább kicsit átértelmezi az alapelveket.

    1. A változás örök, de mindig minden ismétlődik. Aki észreveszi, hogy mikor ér vissza a ciklus az ismétléshez, az minimális energiával újra tudja használni a már kidolgozott módszert. Vegyük csak példának a divatot vagy a politikát. A nagy újításokat megvizsgálva, mindig kiderül, hogy már volt valami nagyon hasonló. Tehát talán egy új alapszabály lehetne a ciklusosság?!
    2. A fejlődés sosem lineáris (egyenletesen emelkedő), hanem inkább szinuszgörbére hasonlít. Egy nagyon sikeres időszakot mindig egy visszaesés követi. Ez nem baj, hiszen a visszaesés sarkalja az embert új célok és módszerek keresésére, és ebben az időszakban dől el, hogy ki az aki nem csak a külvilággal, hanem önmagával is képes megküzdeni.

    • László, köszönjük a kiegészítésed. Az egyszerűsítés nem tilos, sőt ha jól használja az ember, akkor nagyon komoly előnyöket élvezhet miatta. Az egyenetlen fejlődéssel is teljesen egyetértek. Talán erről is szól ez a mondás:

      “A jó idők rossz szokásokat, a rossz idők jó szokásokat szülnek!”

      (Drayton Bird)

  21. Egy barátom nekifeküdt a tőzsdének és a Forex-nek, kb. 2 éve foglalkozik vele, tanulja, élesben kisérletezik vele napi több órát. Most már lassan 0-án van. Közben pedig sok helyről kapja az okosságokat, hogy ez szerencse dolga, meg hasonlók. De ő megingathatatlan, céljai vannak és szorgalmasan gyakorol. Biztos vagyok benne, hogy 2-3 év múlva majd csodálkoznak a az okoskodók, kételkedők, aztán azt mondják, neki ment, de nekem ez nem megy…. Így megy ez…

Szólj hozzá!

*