Közösségi oldalakat böngészgetve, szinte naponta eszembe jut egy bizonyos kép mostanában. Lehet vele egyetérteni vagy ellenkezni, állok elébe de most megosztom Veled.
egy baráti társaság ül egy étteremben. Borozgatnak, beszélgetnek, sztoriznak a régi dolgokról, munkáról, magánéletről, vicceket mesélnek, nevetnek nagyokat. Rendelnek még egy pár üveg Cuvée-t és még órákig folytatják. Te pedig hallgatózol. Kifigyeled miről beszélgetnek, és azt hallod, hogy végül is ez a társaság vevő lehet a Te termékedre, szolgáltatásodra. Nem gondolkozol sokat, azon nyomban eldöntöd: bepróbálkozol, értékesítesz nekik. Kiszaladsz az étteremből a kocsidhoz, felveszed az előre elkészítetted szendvicsemberes jelmezed (amin jó nagy betűkkel ott van a logód, elérhetőségeid, szolgáltatásod stb.), felmarkolsz egy pár szórólapot, névjegyet, termékmintát, majd visszaszaladsz az étterembe társaság asztalához. Köszönés nélkül beesel az asztalra, az asztal közepére odadobod az összes szórólapot, névjegyet, termékmintát, majd azt mondod: "Tááááádááám, nálam lehet rendelni!"
Te ebben az esetben azt várod, hogy a társaság tagjai, akik eddig borozgattak, beszélgettek azonnal elcsendesedjenek, és azon nyomban elkezdjék nézegetni az asztalra dobott lapokat. Majd pár perc elteltével azonnal a termékről kezdjenek el beszélgetni, vagy ami még jobb: rögtön rendeljék is meg. Kérdezem én: ez vajon életszerű magatartás lenne a az asztaltársaság tagjaitól? A helyzet a közösségi médiában való hirdetésekre vetítve abszolút életszerű. Azaz viszonylag sokszor találkozom olyan "hirdetőkkel" akik csatlakoznak egy csoporthoz, vagy egy (Facebook-os szlenggel élve) "rajongótáborhoz", majd a csatlakozás után azonnal megosztják a gondolataikat az "asztaltársaság" tagjaival. Ez még nem is lenne baj, de általában ezek az első gondolatok mindig értékesítési jellegűek, mint például ez: [caption id="attachment_3767" align="aligncenter" width="452" caption="Facebook "hirdetés""]
[/caption] Szerintem, a közösségi oldalakon így bombázni egy ötlettel egy csoportot, egy társaságot nem szerencsés. Szándékosan takartuk ki az üzenet küldőjét, mert itt most nem az a lényeg ki is ő valójában. Őt emeletem ki, mert ekkor döntöttem el hogy erről írni fogok az OMA Blogon. Azonban az ilyen jellegű üzenetek rendszeresek.
Így nem. Az effajta hagyományos hozzáállás, amikor követjük azt a megoldást ami az évek során belénk ivódott, azaz hogy nyomjuk előre saját magunkat, ebben az új közegben már egyáltalán nem célravezető (lassan már más közegben sem...). A közösségi médiában való passzív és aktív hirdetéshez egészen más attitűd kell. Sőt az sem biztos hogy kell. Könnyen kiderülhet ugyanis, hogy egy vállalkozásnak egyáltalán nincs értelme a közösségi hálózatokon jelen lenni, mert akiket igazából megcéloznak, nem érhetőek el ezen a kommunikációs csatornán keresztül. Persze erre is van válasz: elsőként lehet felrántani a saját közösségünket a Facebook-ra vagy a Twitterre. A kérdés az, hogy kell-e? Ne érts félre, nem ellene vagyok, hanem kellő szkepticizmussal szemlélem a jelenlegi helyzetet. Külföldi és magyar marketinges blogokat olvasva rendre belebotlok, hogy a Facebook és a Twitter most már mindennek az alapja. Ez a jövő, és CSAK ez lehet az új irány. Én, bár annak ellenére, hogy aktívan használom ezeket a közösségi hálózatokat, látom mekkora tömeget lehet így elérni, és látom mekkorát lehet elérni az eddig már jól bevált csatornákkal. A kettő egyelőre köszönőviszonyban sincs, bár tény és való, hogy a közösségi média fogalmát butaság leszűkíteni a Facebookra és a Twitterre. Ez annál sokkal szélesebb spektrum, amit meg kell ismerni, ki kell próbálni, látni kell az előnyeit és a hátrányait, és ezek után el lehet dönteni, hogy hosszútávon érdemes-e belevágni és kommunikációs stratégia szerves részévé tenni, vagy csak megmarad kalandnak. Pro és kontra kijelenteni valamit, váltig állítani azt hogy ennek nincs semmi értelme, vagy éppen csak ennek van értelme szerintem nem több mint kapálódzás az olvasók után. Erről fogok beszélni a március 12-i Marketingtortán: saját szemléletemet, saját empirikus élményeimet fogom megosztani a résztvevőkkel, sőt az OMA Blogon is egyre sűrűbben találkozhatsz majd ezzel a témával, mert rengeteg mondanivalónk van!
