Manapság a megosztás életünk részévé vált. Sok vállalkozás dolgozik és fizet is azért, hogy az általa létrehozott információt, tartalmat minél többen megosszák. Megosztó világ ez a mai, nem?
Azonban létezik a megosztásnak egy másik értelme, ami az elmúlt időszakban kezdett egyre inkább teret nyerni. Nem arról beszélek, hogy mit osztanak meg az emberek Facebookon, Twitteren, Pinteresten, és egyéb közösségi oldalakon. Ezek csak eszközök. Az új modell, ha maga az egész vállalkozás a megosztásra épül, az egész üzleti modell része a megosztás.
Jókor jó időben
Sokszor hallom, hogy de jó volt azoknak, akik a rendszerváltás idején voltak fiatalok. Az volt az igazán “jókor jó időben”, ott volt a zsírosbödön. Aztán máskor azt hallom hogy de jó volt azoknak akik az internet hajnalán voltak fiatalok, mert akkor és ott még minden új és friss volt, lehetetlen volt mellélőni (persze ez nem igaz). Talán nem túlzás azt állítani, az ami mostanság indul és mozgalomként egyre terjed, ismét egy ilyen, egy új “jókor jó időben” korszak kezdete. Érdemes hát proaktívan gondolkodni.
Sharing economy
A megosztáson alapuló, közösségi gazdaság egyre több iparágban kezd gyökereket ereszteni, de azért mindig nagyon sok üres terület van. A megosztáson alapuló modell lényege, hogy nagyon sok a felesleg a világban (vagy legalábbis annak egy bizonyos részén) és a felesleg tulajdonlása egyre kevésbé fontos. A modell a felesleget birtokló emberek jó érzésére alapul, ami ha belegondolunk egy kicsit valahogy mégiscsak szembe megy a jelen kor népszerű üzleti modelleivel. De talán éppen ezért egy új korszak hajnala ez.
A megosztás és az internet
A megosztás az internet nélkül is működne, de azzal együtt már üzleti lehetőség, hiszen az elérés a sokszorosa. Korábban sem volt ritka, hogy egymáshoz közel élő emberek kölcsönadtak valamit egymásnak, de az internet segítségével ez az “üzlet” ma akár ismeretlenek között is létrejöhet.
Nézzünk pár példát! (Néhány lehet hogy már ismerős lesz!)
Az egyik legrégebbi, több éves múltra tekintő megosztási modell az úgynevezett kanapészörfölés. A couchsurfing lényege, hogy kölcsönadod másoknak a szabad (tehát éppen felesleges) szobád, ágyad, azoknak akiknek éppen erre van szükségük, jellemzően átutazóknak, turistáknak. Léteznek erre weboldalak, ahol közzéteheted, hogy milyen szobát/ágyat kínálsz és kiknek, és ők bejelentkezhetnek online. Aztán akik voltak Nálad, jellemzést írnak Rólad, a vendégszeretetedről, a szállásról, és így megy a rendszerben a pozitív vagy éppen a negatív híred. Nincs pénzed körbeutazni a világot? Engedd be a világot a szobádba! – hangzott a reklám jó pár éve (bár ezt csak emlékezetből írom, anno 2009 környékén még kíváncsiságból én is regisztráltam az egyik ilyen oldalra.)
Talán a legismertebb a közlekedésben és az utazásban kialakult megosztási forma, amikor az autóban üres (épp felesleges) helyeket kínáljuk fel azoknak akiknek épp szükségük lehet rá. Autohop, Oszkár, így már talán ismerős lehet, igaz? Magyarországon kb. 150.000 ember használja az ilyesfajta telekocsis felesleg megosztást, a kínáló vagy az igénylő oldalán.
Folytathatjuk a sort az egyre népszerűbb iroda megosztással. Amikor nem kell irodát bérelned, ha megbeszélésed van, nem kell kávézóba menned, hanem lehet egy profi, mindennel ellátott közös irodád sok más Hozzád hasonló emberrel. Az nagy irodának persze mindig csak azt a részét használod amire szükséged van, az éppen aktuális “felesleg” pedig épp másnak fog jól jönni.
Ma működik már az “étel” kategóriában is a megosztás, és nem csak digitálisan. A Piqniq például segít megosztani a Számodra fontos emberekkel azt amit eszel, de ezt nem csak a neten, hanem fizikailag is megteheted. A felhasználók az ilyen platformokkal egyesítik a gasztronómiai élvezetet, és a kapcsolattartást, vagy akár a kapcsolatépítést is, hiszen az ebben résztvevők sokszor éppen az ételek kapcsán ismerkednek össze.
Aztán talán Te is hallottál a Budapesten több helyen is működő közösségi kertekről, ahol egy bizonyos például lakótelepi házban lakó szűkebb közösség egy közös területen nevelgetheti a saját kis paradicsomját és krumpliját. Ez is egyfajta közösségi megosztó megoldás.
És ha már szűkebb közösségek, akkor érdemes megemlíteni a 30km.hu-t, ami arra hivatott, hogy megmutassa hol lehet a közelben minőségi élelmiszereket közvetlenül, a helyi termelőktől megvásárolni. Nemes cél ez is nem?
Persze, ha a 30km-t soknak érezzük, akkor még mindig ott van a miutcank.hu. Sokszor úgy élünk le (főleg nagyvárosokban) évtizedeket, hogy fogalmunk sincs ki lakik mellettünk, a házban, az utcában. A Miutcánk.hu épp azt tűzte ki, hogy összehozza, megismertesse azokat az embereket, akik közel laknak egymáshoz, és legyen kihez fordulni, ha szükség van valami segítségre, vagy ha kölcsön kell kérni valamit.
Szóval ez az az úgynevezett megosztáson alapuló, közösségi gazdaság, ez az amiről a következő évek feltehetőleg szólni fognak. Egyre több nagy cég is próbálja meglovagolni már a hype-ot még nagyobb teret adva benne rejlő lehetőségeknek. Nézd csak meg, például a magyar Telekom külön weboldalt is szentelt a témának a “Közösség ereje” néven. (Mivel ez a fajta megosztás leginkább mobilos alkalmazásokon és weben terjed, nekik nyilván üzleti érdekük is a hírverés.)
Hol ebben a lehetőség?
Világszerte egyre több a tudatos, jól felépített, online alapokon nyugvó vállalkozás, itthon azért ebből még kevés van. A cégek külföldön már megérezték az üzletet a jelenség mögött, itthon is megvan erre a lehetőség. A fenti példákon is látszik, hogy a piacnak már van néhány magyar képviselője, de ez még mindig óriási terület, és rengeteg iparág áll szabadon.
Ugyanakkor a másik oldalról is érdemes megvizsgálni a helyzetet: az így terjedő megosztás alapú gazdaság piacokat, iparágakat formál át már ma, és lesz ez így a következő években sok helyen. (pl: Budapesten már járnak az Uber autói) Fontos felmérni az ezzel kapcsolatos lehetőségek mellett a veszélyeket is, és készülni rájuk.
Hozzáteszem, hogy szerintem hazai viszonylatban nem várható ennek a jelenségnek a rohamos terjedése még, hiszen mi magyarok egyelőre nem így vagyunk berendezkedve. Nálunk a magántulajdon sok minden másnál fontosabb. A “sharing economy” pedig a birtoklás a versengés helyett leginkább az együttműködésre, problémamegoldásra, bizalomra tanít. Szoknia kell ezt még a törvényhozásnak és az adóhatóságnak is, hiszen a részükről is ez egy másfajta hozzáállást igényel. (Részletek pl. itt a kormany.hu-n.)
Szóval Magyarországon a cégeknek (mármint a klasszikus modellben működő vállalkozásoknak) nem kell azon aggódniuk, hogy a közösségi gazdaság teljes egészében felfalja a piacukat már a következő évben. Azonban érdemes gondolkodni azon, hogy vajon a Te iparágadban, a Te piaci környezetedben hogyan valósítható meg egy ilyen projekt. Ha ugyanis van erre mód, valaki meg fogja csinálni előbb-utóbb.
És miért ne Te?