Manapság a megosztás életünk részévé vált. Sok vállalkozás dolgozik és fizet is azért, hogy az általa létrehozott információt, tartalmat minél többen megosszák. Megosztó világ ez a mai, nem?
Azonban létezik a megosztásnak egy másik értelme, ami az elmúlt időszakban kezdett egyre inkább teret nyerni. Nem arról beszélek, hogy mit osztanak meg az emberek Facebookon, Twitteren, Pinteresten, és egyéb közösségi oldalakon. Ezek csak eszközök. Az új modell, ha maga az egész vállalkozás a megosztásra épül, az egész üzleti modell része a megosztás.
Jókor jó időben
Sokszor hallom, hogy de jó volt azoknak, akik a rendszerváltás idején voltak fiatalok. Az volt az igazán “jókor jó időben”, ott volt a zsírosbödön. Aztán máskor azt hallom hogy de jó volt azoknak akik az internet hajnalán voltak fiatalok, mert akkor és ott még minden új és friss volt, lehetetlen volt mellélőni (persze ez nem igaz). Talán nem túlzás azt állítani, az ami mostanság indul és mozgalomként egyre terjed, ismét egy ilyen, egy új “jókor jó időben” korszak kezdete. Érdemes hát proaktívan gondolkodni.
Sharing economy
A megosztáson alapuló, közösségi gazdaság egyre több iparágban kezd gyökereket ereszteni, de azért mindig nagyon sok üres terület van. A megosztáson alapuló modell lényege, hogy nagyon sok a felesleg a világban (vagy legalábbis annak egy bizonyos részén) és a felesleg tulajdonlása egyre kevésbé fontos. A modell a felesleget birtokló emberek jó érzésére alapul, ami ha belegondolunk egy kicsit valahogy mégiscsak szembe megy a jelen kor népszerű üzleti modelleivel. De talán éppen ezért egy új korszak hajnala ez.
A megosztás és az internet
A megosztás az internet nélkül is működne, de azzal együtt már üzleti lehetőség, hiszen az elérés a sokszorosa. Korábban sem volt ritka, hogy egymáshoz közel élő emberek kölcsönadtak valamit egymásnak, de az internet segítségével ez az “üzlet” ma akár ismeretlenek között is létrejöhet.
Nézzünk pár példát! (Néhány lehet hogy már ismerős lesz!)
Az egyik legrégebbi, több éves múltra tekintő megosztási modell az úgynevezett kanapészörfölés. A couchsurfing lényege, hogy kölcsönadod másoknak a szabad (tehát éppen felesleges) szobád, ágyad, azoknak akiknek éppen erre van szükségük, jellemzően átutazóknak, turistáknak. Léteznek erre weboldalak, ahol közzéteheted, hogy milyen szobát/ágyat kínálsz és kiknek, és ők bejelentkezhetnek online. Aztán akik voltak Nálad, jellemzést írnak Rólad, a vendégszeretetedről, a szállásról, és így megy a rendszerben a pozitív vagy éppen a negatív híred. Nincs pénzed körbeutazni a világot? Engedd be a világot a szobádba! – hangzott a reklám jó pár éve (bár ezt csak emlékezetből írom, anno 2009 környékén még kíváncsiságból én is regisztráltam az egyik ilyen oldalra.)
Talán a legismertebb a közlekedésben és az utazásban kialakult megosztási forma, amikor az autóban üres (épp felesleges) helyeket kínáljuk fel azoknak akiknek épp szükségük lehet rá. Autohop, Oszkár, így már talán ismerős lehet, igaz? Magyarországon kb. 150.000 ember használja az ilyesfajta telekocsis felesleg megosztást, a kínáló vagy az igénylő oldalán.
Folytathatjuk a sort az egyre népszerűbb iroda megosztással. Amikor nem kell irodát bérelned, ha megbeszélésed van, nem kell kávézóba menned, hanem lehet egy profi, mindennel ellátott közös irodád sok más Hozzád hasonló emberrel. Az nagy irodának persze mindig csak azt a részét használod amire szükséged van, az éppen aktuális “felesleg” pedig épp másnak fog jól jönni.
Ma működik már az “étel” kategóriában is a megosztás, és nem csak digitálisan. A Piqniq például segít megosztani a Számodra fontos emberekkel azt amit eszel, de ezt nem csak a neten, hanem fizikailag is megteheted. A felhasználók az ilyen platformokkal egyesítik a gasztronómiai élvezetet, és a kapcsolattartást, vagy akár a kapcsolatépítést is, hiszen az ebben résztvevők sokszor éppen az ételek kapcsán ismerkednek össze.
Aztán talán Te is hallottál a Budapesten több helyen is működő közösségi kertekről, ahol egy bizonyos például lakótelepi házban lakó szűkebb közösség egy közös területen nevelgetheti a saját kis paradicsomját és krumpliját. Ez is egyfajta közösségi megosztó megoldás.
És ha már szűkebb közösségek, akkor érdemes megemlíteni a 30km.hu-t, ami arra hivatott, hogy megmutassa hol lehet a közelben minőségi élelmiszereket közvetlenül, a helyi termelőktől megvásárolni. Nemes cél ez is nem?
Persze, ha a 30km-t soknak érezzük, akkor még mindig ott van a miutcank.hu. Sokszor úgy élünk le (főleg nagyvárosokban) évtizedeket, hogy fogalmunk sincs ki lakik mellettünk, a házban, az utcában. A Miutcánk.hu épp azt tűzte ki, hogy összehozza, megismertesse azokat az embereket, akik közel laknak egymáshoz, és legyen kihez fordulni, ha szükség van valami segítségre, vagy ha kölcsön kell kérni valamit.
Szóval ez az az úgynevezett megosztáson alapuló, közösségi gazdaság, ez az amiről a következő évek feltehetőleg szólni fognak. Egyre több nagy cég is próbálja meglovagolni már a hype-ot még nagyobb teret adva benne rejlő lehetőségeknek. Nézd csak meg, például a magyar Telekom külön weboldalt is szentelt a témának a “Közösség ereje” néven. (Mivel ez a fajta megosztás leginkább mobilos alkalmazásokon és weben terjed, nekik nyilván üzleti érdekük is a hírverés.)
Hol ebben a lehetőség?
Világszerte egyre több a tudatos, jól felépített, online alapokon nyugvó vállalkozás, itthon azért ebből még kevés van. A cégek külföldön már megérezték az üzletet a jelenség mögött, itthon is megvan erre a lehetőség. A fenti példákon is látszik, hogy a piacnak már van néhány magyar képviselője, de ez még mindig óriási terület, és rengeteg iparág áll szabadon.
Ugyanakkor a másik oldalról is érdemes megvizsgálni a helyzetet: az így terjedő megosztás alapú gazdaság piacokat, iparágakat formál át már ma, és lesz ez így a következő években sok helyen. (pl: Budapesten már járnak az Uber autói) Fontos felmérni az ezzel kapcsolatos lehetőségek mellett a veszélyeket is, és készülni rájuk.
Hozzáteszem, hogy szerintem hazai viszonylatban nem várható ennek a jelenségnek a rohamos terjedése még, hiszen mi magyarok egyelőre nem így vagyunk berendezkedve. Nálunk a magántulajdon sok minden másnál fontosabb. A “sharing economy” pedig a birtoklás a versengés helyett leginkább az együttműködésre, problémamegoldásra, bizalomra tanít. Szoknia kell ezt még a törvényhozásnak és az adóhatóságnak is, hiszen a részükről is ez egy másfajta hozzáállást igényel. (Részletek pl. itt a kormany.hu-n.)
Szóval Magyarországon a cégeknek (mármint a klasszikus modellben működő vállalkozásoknak) nem kell azon aggódniuk, hogy a közösségi gazdaság teljes egészében felfalja a piacukat már a következő évben. Azonban érdemes gondolkodni azon, hogy vajon a Te iparágadban, a Te piaci környezetedben hogyan valósítható meg egy ilyen projekt. Ha ugyanis van erre mód, valaki meg fogja csinálni előbb-utóbb.
És miért ne Te?
jó ötletnek tartom és itt németben egyre jobban müködik. Mi is végezzük ezt a szolgáltatást , tárgyalótermet, irodát osztunk meg.
Kedves Ilona!
GPS nyomkövetéssel foglalkozik a cégem, és szeretnék valamilyen módon kijutni Németországba is ezzel a szolgáltatással. Esetlegesen szeretném igénybe venni az irodai szolgáltatást, mi lenne a módja?
Tudnál konkrét példát írni, ami Németországban már működik?
Nagyon tetszik és remélem működésben is profitálhatok belőle pro és kontra. Pont az az élethelyzet, hogy rengeteg dolgot tudnék adni és venni is sok mindent szeretnék. Beleértve a tárgyi és szellemi termékeken át a nyelvtudást az organikus kajákat meg mindent. Nekem azért tecnikai segítség is elkelne hogy is építsek fel egy ilyen kis rendszert illetve hogy csatlakozzak a meglévőkhöz minél könnyebben gyorsabban…. Gratula!!!!Edit
sby
Nagyon jó ötlet,nekem tetszik!
Elolvasva, rögtön azt éreztem, ahogy a 60-as években éltünk! Ez működött Dunaharasztiba és Okányba is. A fejlődés süllyesztett bennünket az elanyagiasodáshoz.
A fejlődésnek a család alapjainak a lerakásához nagyon nagy áldozatot kellett hozni. Fontos volt a saját hisz egy építkezést nem tudott egy fiatal pár finanszírozni és így saját kézi szerszámokat vásárolt és maradék kevés idejében építette a házát. Ki az aki ennyi rengeteg munkával csak úgy odaad valamit? Megbecsüli és használja mikor kell. A 3 műszak mellett lehetet így élni. Egy példa amit a mai generáció még nem ért! Fiatal asszony voltam amikor a doktornő kölcsön kérte a 30 literes nagy lábasom lecsót főzött be. Új volt az edény én még nem használtam. Leégve küldte vissza a férjétől. Ebben az esetben soha többé nem lehet használni szinte semmire már. Hatalmas anyagi kár ért. Hallani se akartak róla. Aki tele van adósággal, sokat dolgozik és még fiatalon se volt idő könyebb életet élni az mindenre vigyáz.
Mindennek kell, hogy legyen értéke. Az Oszkár.hu lassan drágább mint egy vonatjegy. Ez az üzlet is csődbe fog menni. Sokat dolgoztam ingyen!Tudom miről beszélek. Nem térül meg sőt keményen visszavág, hanem adunk értéket magunknak és megbecsülést!
Pillanatnyilag jó ötlet de hosszú távon nem fog működni. Mindenütt van mellékterméke amit viselni kell. Jó beülni egy irodai sarokba de ott már valami keletkezik. Még, ha a mellék helyiséget használják vagy ne talán elő kerül egy kávé, tea! Ott rögtön költséged adódnak és bizony sok kicsi sokra megy nem beszélve, ha valami épp akkor megy tönkre. Nem beszélve a fűtésről vagy a takarításról. Globálisan átlátva ez az egész halálra van ítélve már most. Mindig vannak páran akik az elsők és próbálnak hasznot húzni egy nyugati szisztémából. Sokáig nem fog működni. A befektetett energia nem fog megtérülni. Én azt szoktam mondani mindennek ára van! Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen!
A fiukhoz!
Ezek a gyerekek még nem ették meg kenyerük javát. Próbálkoznak. Csak a kutya is abba szakadt bele.A fejlődés nem ez. Dolgozni kell! A kemény munkának van értéke! Mellette folyton tanulni az aktuális témában. Az ügyeskedők nem sokáig bírják az iramot. Az emberek nem buták. Megkérdezem, hogy Ti ketten oda adnátok a lakásotokat bárkinek, hogy ott éljen csak átmenetileg is? Budán tanulok. A lakás egy fiatal férfié. Kiadja és pénz folyik be fű alatt ahogy mondják. Mára már bosszankodik. Nem tud aludni de próbálja magát türtőztetni és jópofizni. Elromlanak a dolgok. Sokalja a fűtést és a meleg víz használatát. Tönkremennek a párkapcsolatai. Átjáró ház lett a lakása. Ki az aki itt maradna vele és már 40 éves. Egyre feszültebb. Pedig csak szeptember óta látom és követem a helyzetet. Aki nem vesz részt a gyakorlatban az az illúziók világát építi ami nem valós. Ez a világ pedig hamar összeomlik.
Belátom, ez a világ nem maradhat.(össze is omlott ….,?, nem tragédia) nincs még helyette más. Nő a POCIBAN, sokan látják is, de hogy hogyan, mikor és főleg mi fog születni???.
Igen..igen mindenki, aki él -és talán a szürkeállománya picivel nagyobbb- keresnie kell és
hangot is kell adni a jövő elképzeléséről….DICSÉRETES a próbálkozás. igy születnek a gondolatok…… s válnak tetteké. ÁGNESNÉNI
Az önkéntes megosztással rengeteg jogi és felelősségi probléma van:
– beugrok más kocsijába, fizetek érte, balesetet okoz a sofőr, egy életre lebénulok miatta. Ki fog kártalanítani? Én fizettem a szolgáltatásért!
– más konyháján kajálok. Lehet hogy fizettem egy esetleges ételmérgezésért? Ki tartatja be a szakáccsal az alapvető szabályokat? HACCP? stb?
– Kölcsönadok valamit, nálam még működött, de ha legközelebb használtam volna már nálam is tönkremegy. Ha kölcsönveszik kié a javítási költség? Ki tudja igazolni, hogy mennyire volt már előtte is lestrapálva?
-Nincs felelősség a pénzemért cserébe. Hol láthatunk itt egy korrekt üzleti modellt?
Ez csak a felelősség nélküli biznisz. Kinek jó ez? Sem a szolgáltatónak sem az igénybe vevőnek.
Pl: karambol: – szenvedő részéről jogos az igény a tetemes kártérítésre, a szolgáltató mondhatja hogy ne már 2000 Ft-ért vállaljon felelősséget 30-50 millióig (egy komoly sérülés esetén)?
Törvényileg ezt nem lehet szabályozni, mert ha korrekt lenne a törvény belekényszeríteni a hagyományos üzleti modellbe, akkor viszont nem működik.
SUPER!
Már hiányoztatok! De mégsem tűntetek el, köszi!
Szeretném megerősíteni a mélyben húzódó szándékotokat. Mert ismét valami olyasmire hívtátok fel a vállalkozók figyelmét, amivel versenyelőnyt szerezhetnek.
És olyankor teszitek ezt, amikor már látszik, hogy valós trendről van szó. A zsenik már megcsinálták maguknak a tuttit (Google, Apple, Microsoft, Amway), tehát nem kell túl nagy merészség ahhoz, hogy kövessük őket. Az ösvény ki van tisztítva. Még nem sokan járnak rajta, de már szinte nulla a kockázata.
Egy kis elméleti indoklás a trend mellé: Ha abban egyetértünk, hogy már több évtizede az információ korában élünk, akkor ebből következik, hogy a tudás érték. Régen is az volt, de most szélesebb körben hozzáférhető. Sőt, egyre szélesebb körben.
A tudásnak pedig alap természete, hogy csak megosztva hasznosul.
Ez pedig oly mértékben igaz, hogy szerintem ma már egy sikeres cégnek elsősorban a képzés terén kell jónak lennie. Emellett lehet neki valamilyen szolgáltatása – esetleg termékes – is.
Már régóta ez a tervem, hogy a irodámat megosszam pár hasonló gondolkodású vállalkozó társsal!
Én úgy látom, hogy nagy lehetőség van az erőforrásaink megosztásában.