Mi szükséges a boldog karácsonyhoz?
Tegnap voltam ajándék beszerző korúton, ahol az utolsó karácsonyi ajándékokat is sikerült felkutatni. Többek között jártam egy szórakoztató elektronikai üzletben is. Úgy vették az LCD TVket és a laptopokat, házimozi rendszereket az emberek, mint a cukrot. Eszembe jutott Charles Dickens – Karácsonyi ének című művéből egy idézet:
“mert ilyenkor érzi az ember legkeservesebben a szükséget, legboldogabban a bőséget…”
Itt elgondolkodnék azon, hogy mit is jelent a szükség illetve a bőség. Kinek mit… Tényleg a bőség azt jelenti, hogy legyünk felszerelve a legújabb szórakozató elektronikai cikkekkel, luxusterepjáróval és minimum trópusi nyaralást kell ajándékoznunk? A szükség pedig azt, hogy ha nem vesszük meg a fél plázát, akkor nem lesz boldog a karácsonyunk?
A marketing is hibás…
Én úgy látom, hogy ezt sokan el is hiszik. Egyrészt mert a média a karácsonyi ajándékokozásból valami eszeveszett versengést, kényszert csinált, másrészt pedig a reklámok is azt sugallják, hogy karácsonykor nem szabad hiányt szenvedni semmiből (legalábbis semmi, a boltban kapható dologból).
Így egymás között azért bevallhatjuk, hogy a marketing jórészt hibás abban, hogy a karácsony inkább kezd egy üzleti eseményhez hasonlítani, mint a szeretet ünnepére. De persze hirdetőként bűn lenne nem kihasználni az adódó alkalmat. Ha egyszer az emberek ilyenkor költenek…
Az ajándékozás szokása
Hazánkban az ajándékozás szokása nem olyan régre nyúlik ám vissza. (Igaz, bizonyos elméletek szerint a Napkeleti Bölcsek történetére vezethető vissza, akik a csecsemő Jézusnak ajándékokkal hódoltak Betlehemben.) Eleinte egyházi keretek között a mise alkalmával a templomokban gyűjtött alamizsnát osztották szét a szegények között. Később a magyar karácsonyi hagyományok szerint a jókívánságokkal, énekszóval házról házra járó, beköszöntő betlehemezők kaptak ajándékot a háziaktól. A kántáló gyermekek köszöntőjükkel boldogságot, szerencsét, termékenységet kívántak a háziaknak. A köszöntésért cserébe általában kalácsfélét, diót, almát, aszalt gyümölcsöt, süteményt kaptak, a pénzzel való jutalmazás csak későbbi fejlemény.
Majd a családon belül is szokássá vált a gyermekeket megajándékozni karácsony alkalmából. Ez a fajta ajándékozási szokás az 1920-as, 1930-as években a karácsonyfa állítás szokásával kezdett elterjedni. Jómódú családokban a 40-es évektől már kezdett természetessé válni a családon belüli ajándékozás. Erre a szokásra épültek és terjedtek el nálunk is a karácsonyi vásárok, melyek eredetileg a 18-19. században lettek igen népszerűvé Németországban.
A világháború alatt fellépő szegénység és áruhiány miatt kissé háttérbe szorult az ajándékozás, de azóta a karácsonyi vásároktól eljutottunk a webáruházakig és akár bárki vásárolhat hitelre karácsonyi ajándékokat. (Aztán persze évekig azt az 1 karácsonyt fizetheti vissza.)
Vajon mi az ami tényleg számít?
Az erőn felüli ajándékok helyett a karácsonyban az igazi érték a meghittség és az, hogy megállunk a rohanásból és szeretteinkkel foglalkozunk. A szeretetet nem is lehet hitelből vett méregdrága ajándékokkal kimutatni. Egy szívből adott, saját kezűleg készített, apró ajándék is jelenthet örömöt annak is, aki kapja és annak is, aki adja. A legfontosabb, hogy vidámságban, békében együtt tudjon lenni a család ilyenkor (és ne csak ilyenkor) és legyen egészség ahhoz, hogy tudjunk örülni az ünnepnek!
Ezekkel a karácsonyi gondolatokkal kívánjuk, hogy:
Legyen olyan a karácsonyod,
amilyet legszívesebben elképzelnél Magadnak és a családodnak!
