Akarsz “nagyhalakkal” úszni?

Aki a szolgáltatói oldalon áll, legyen szó bármilyen iparágról, ha még nem volt dolga multikkal, szinte biztosan szeretne nagyvállalatnak dolgozni. Online marketinggel foglalkozó szakemberek, ügynökségek körében is gyakran látok sóvárgó tekinteteket, ha szóba kerülnek a multik.

Pedig… Nem mindig egy leányálom. Nem biztos, hogy olyan zsíros falatok esnek le onnan és nem garantált, hogy olyan felemelő érzés lesz. És mégis vannak kivételek.

Ez az írás már kikívánkozott belőlem, ugyanis sok olyan “szélhámosságot” láttam már, amit multikkal műveltek ügynökségek, de a nagyvállalatok védelmező esernyője alatt dolgozó megbízók is időnként jelentősen visszaélnek a helyzetükkel, partnereik terhére. Mondom ezt úgy, hogy dolgoztam az elmúlt 13 évben nagyvállalatoknak alkalmazottként, vállalkozóként, ügynökség alvállalkozójaként. Oktattam ügynökségeket és nagyvállalatok munkatársait is egyaránt online marketingre. És persze több ezer mikro- és kisvállalkozóval találkoztam már konferenciákon, saját tréningjeinken. Ezért is van összehasonlítási alapom.

1. Amikor a multikat lehúzzák

Ha egy nagyvállalat ajánlatot kér egy (online marketing) szolgáltató cégtől, vagy ügynökségtől, akkor általában az ajánlattevő szeme előtt megjelennek a bankjegyek és képzeletben már számolja is a pénzt, amit az adott projektből ki lehetne sajtolni. Egy honlap készítésére egy kisvállalkozásnak mondanának mondjuk 120.000 Ft+Áfát, de a multinak minimim 1 nullával több. “Nehogy már azt higgyék, hogy komolytalanok vagyunk…” Az az előfeltételezés, hogy a multinak sok pénze van és ha már sok tíz vagy százmiliót költ reklámra, akkor ez bele fog férni. Az esetek többségében ez igaz is.

Sok ügynökség és szakember rájött már arra, hogy a körítés nagyon is számít a multiknak. Szívesen dolgoznak olyan csapattal, akik nagyon adnak a külsőségekre. Jól öltözöttek, csilli-villi preziket hoznak, olyan szavakkal dobálóznak, amiket a marketing osztály dolgozói is hallani akarnak (branding, célcsoport elérés, affinitás index, impression share, AV, CT, brief, KPI, médiaterv, post-buy prezi, az ügyesebbek: konverzió mérés, remarketing, content marketing, attribúciós modellek stb). És még egy nagyon fontos tényező: jó sokan legyenek az adott ügynökségtől. Imádják a multik, ha sok ember dolgozik a projektben. Minimum legyen egy account manager, projekt manager, ilyen-olyan specialist (ha külsős ismert szakértő, az még jobb), senior consultant és minimum 2 junior.

Sok esetben az illusztris csapatból nem lehet következtetni a szakmai szintre. Sőt a legmegrázóbb az volt, amikor egy ilyen jól összeállított csapat megnyert egy tendert és a végén a honlapot egy egyetemista srác csinálta meg, egy másik a keresőoptimalizálást, a harmadik pedig AdWords hirdetéseket menedzselt. Az ő munkájukat meg szépen becsomagolva eladta az ügynökség, hozzátéve az elvárt cukormázat. Ha szakmailag korrekt az output, akkor ez az egész még védhető is, meg lehet magyarázni azzal, hogy ezek az egyetemista srácok nem tudtak volna megcsípni egy ilyen projektet és a kommunikációjuk sem biztos, hogy kielégítő lenne a megrendelőnek, ezért mindenkinek meg van a része a projektben. Máris megvan, mire megy el a tízszeres gázsi.

Ennél sokkal rosszabb, amikor a színes szagos ajánlat mögött nincs szakmai színvonal, sőt az ügynökség a  leglehúzósabb saját maga számára legelőnyösebb konstrukcióban kínálja az adott szolgáltatást, a másik oldalon ülő megrendelő teljes tudatlanságára építve.

Történt egyszer, hogy több ügynökség mellett meghívtak engem is egy tenderre. AdWords kampányok kezelése volt a projekt. Egész komoly éves büdzsével rendelkezett a cég. A komplett kampányjavaslatok mellett bemutattam az AdWords működését is, mert szükségét éreztem, hogy az AdWords árazásával, eredményességmérő mutatószámaival tisztában legyenek. Akkor egy költés arányos konstrukcióval készültem, vagyis az elköltött összeg bizonyos százalékát kértem el, a rendelkezésre álló büdzséből kihozható maximum eredményekért cserébe. A végén megkérdezték. “OK, de hány CT-t (gyakorlatilag látogatót) fogunk kapni ebből a büdzséből?” Erre egy tól-ig becslést tudtam mondani, mivel előre 1 évre eléggé nehéz pontosan megjósolni az ilyet. Ez nem tetszett nekik. Továbbra sem értették, hogy ez miért nem olyan, mint a boltban. Van egy bizonyos mennyiségű pénzük és azért pontosan mennyi látogatót tudnak leemelni a polcról? (Konverziókról is próbáltam beszélni, de át se látták miért jó az nekik, mivel a személyes éves teljesítményértékelő lapjukon ez nem volt szempont.)

A végén egy olyan ügynökség nyert, aki fix díjért adta el a kattintásokat. Az én becslésemnél kb. 4x magasabb árat mondtak, de fixen és garantáltan. És az szimpatikus volt, mert a megrendelői oldalon álló munkatársak nem kockáztatták a tervben foglalt értékeket. Ez ez volt a fontos nekik. Legyen egy terv és valaki garantálja. Mindegy, hogy a negyede lesz az eredmény, de az legalább fix. Utólag megtudtam, hogy ilyen-olyan optimalizálási trükkökkel a lehető legolcsóbb látogatók összegyűjtésére mentek rá (hiszen csak a látogatószám számított, semmi konverzió, semmi visszafordulási arány stb.) és a kiajánlott összeg tizedéért kihozták a kattintásokat. A különbség persze az ügynökség nyeresége (90%!).

Jó sok pénzről volt szó. Azért ebbe belefért a gyakori prezizés, körbeugrálás és a színészkedés is. De vajon megérdemli az ilyen megrendelő? Szélhámos az ilyen ügynökség, vagy szimplán kötött egy jó üzletet? Ezt döntsd el Te!

2. Amikor a nagyvállalat házicirkuszt tart

Már maga az ajánlatadási procedúra is sokat sejtet. Sőt nevezhetjük tenderezésnek. Az ajánlati anyag összeállítása is igen áldozatos  munkát igényel. Sok esetben olyan kreatív feladatokat kell megoldani a tenderanyagban, ami önmagában is komoly értékkel bír. 5-6 igényesebben kidolgozott ajánlati anyag és abból már lehet igen ütős ötleteket merítenie a ravasz marketing osztálynak.

Az anyag összeállítása után jön a 2-3 körös prezentáció egyre fogyó versenyzőszám mellett. Aki egy igazán kemény tenderen győz, az szinte az egész szakmai munkát elvégezte előre. Aki meg nem nyer, ő ingyen megcsinálta majdnem az egész projektet és az erőfeszítései maximum egy tapasztalathoz segítette hozzá az ügynökségi team-et.

Utána jön a tervezés fázis. Amit már egyszer a tenderen prezentált az ügynökség, azt még egyszer még részletesebben, némi módosításokkal megtűzdelve ki kell dolgoznia a csapatnak. (Legyen szó fejlesztésről vagy kampánytervről.) Ez után a megrendelő jóváhagyási procedúrája indul meg. Először a közvetlen marketing munkatársak, majd az (esetenként őskorban ragadt) vezető is látni szeretné. Aztán sok esetben a jogi osztály az élet halál ura a vállaltnál. Sok kreatív, reklámszöveg, hirdetés bukott már el rajtuk. Ha szerencséje van az ügynökségnek, akkor pár körből megússza. Ha nem (mert pl. rosszt volt a brief/feladatkiírás), akkor az addigi munka mehet a kukába, kezdheti elölről. Ennek bele kell férnie…

Sok olyan megrendelői oldalon ülő öltönyös szadista is van, aki csak azért, hogy az erejét fitogtassa, 1-1 szót minden alkalommal kijavíttat a tervben. Egyszerűen ne legyen olyan, hogy az ügynökség elsőre jót hozott. (Ez sok helyen valami policy lehet, annyira sportot űznek belőle.)

A terv megvalósítása, vagyis a kivitelezés közben is gyakran változnak a dolgok. Pl. lecserélődött a menedzsment, új szelek fújnak, ez az irány már nem jó, elment szülni a kapcsolattartó kolléga a megrendelőtől ezért egy teljesen analfabéta, de annál nagyobb egóval rendelkező kollégát ültettek oda, aki mindenhez jobban ért, mint az ügynökség. A legrosszabb, amikor a félművelt megrendelő hallott valami fél információt egy kétes értékű konferencián és teljes kétségbeesésében összehív egy meetinget az ügynökséggel, átbeszélni a híreket, melyen kiderül, hogy az totál nem releváns a vállalat számára. De azért ki kell próbálni, a megrendelő így kéri. Vagy nem érti némelyikük, hogy az ügynökség miért nem válaszolt a december 30-án küldött emailjére, amiben január 1-től kardinális változtatásokat kért és ki fogja az okozott kárt bevállalni, hiszen január 3-án még nem történtek meg a változások…

Sok kockázati tényező lehet egy ilyen együttműködés során, ami megkeserítheti ezeket a “zsíros projekteket”, nem is beszélve a 3-6 hónapos fizetési határidőkről… (Könyörgöm, ezekben a projektekben is emberek dolgoznak, akiknek a boltban is azonnal kell fizetniük, nem hónapokkal később. De hát a vállalkozó ezt is megoldja valahogy.)

A szakmai munka aránya bőven 50% alatt van sok esetben, a többi a körítés, a púder, az elvárt színjáték. De ezt a cirkuszt valakinek ki kell fizetnie. Ezért is kérik meg az ügynökségek az árát ennek az egésznek. Ismerek olyan online marketing területen tevékenykedő céget, amelynek a vezetője kerek perec kijelentette, hogy ő multiknak nem dolgozik.

3. Egy ideális nagyvállalat

Hányszor méláztam el azon, hogy mennyi pénzből milyen felhajtás árán micsoda szerény eredményeket érnek el bizonyos nagyvállalatok. Egyszerűen, ha csak jobban értenének a marketingesei ahhoz, amit csinálnak, máris reálisabb elvárásokkal és a partnereket támogató mindennapi tevékenységgel, kevesebb redundanciával és improduktív látszattevékenységgel, a lényegre koncentráló szigorú ellenőrzés mellett sokkal jobbak lehetnének.

És van kivétel. Egyre több olyan nagyvállalatot ismerünk, akik elhagyták ezt a multis púdert. Szakmailag megalapozott elvárásokkal a lényegre koncentrálnak. Az időrabló személyes meetingek helyett online tartják a kapcsolatot a beszállítóikkal, partnereikkel (hiszen mindenki ideje érték), emberileg is normálisan bánnak a velük együtt dolgozókkal és már nem csak a pénz miatt dolgoznak nekik a partnereik, sőt mindkét fél részéről arányosabb és szakmailag korrektebb díjazások is előtérbe kerülnek.

És persze egy ideális nagyvállalat hagyja dolgozni a dolgozóit, megbízik bennük, szakmailag és emberileg is. Ők pedig a partnereiket gondosan megválogatják és őket is hagyják dolgozni.

Mi kell ehhez? Egyrészt online marketing területén magasan képzett, az újdonságokra nyitott vezetőség és marketing csoport. Láttunk ilyet. Ismerünk ilyet. Ők kóklerekkel nem dolgoznak, nem lehet megvezetni őket egykönnyen. A marketing büdzséjükért nem cirkuszt vásárolnak, hanem kőkemény eredményeket.

Ehhez pedig megkerülhetetlen a befektetés a vállalat kollektív online marketing tudásába! (De amíg ezt sok multi nem ismeri fel, hadd erősödjenek csak az innovatív szellemiségű kis- és közepes vállalkozások!)

Comments

  1. Jó cikk, de egy dolgot hiányolok a cikkből: Amikor a multik akarják lehúzni a (kis)vállalkozókat, visszaélve azzal a gondolattal,hogy “úgyis elvállalja, hiszen kell a pénzem neki”.

    • Olyan is van, de persze kettőn áll a vásár. Azért tudnak visszaélni az említett esetben, mert a (kis)vállalkozónak nem csak a pénz kell. Hanem a trófea is. Vagyis hogy fel tudjon venni egy “komoly” nagy céget is az ügyfelei közé és esetleg ezt ki is írhassa valahol. De ezt persze mindenki maga eldöntheti, hogy ez a kis plussz ér-e annyit amennyit…

      • Kezdő vállalkozónak a legtöbb esetben megéri vesződni velük, mert ugye lesz egy szép referenciájuk. Az lesz úgymond a “tanulópénz”.

        • Egy kisvállalkozói ügyfél mit kezd olyan külsős céggel, mely multis referenciával rendelkezik? Nem azért, de egy értelmes kisvállalkozó inkább azt nézi, hogy voltak e hozzájuk hasonló ügyfelei ennek a cégnek. Tudniillik, hogy más kampányt kell csinálni kis cégnek és másikat nagy cégnek. Szóval lehet, hogy egy nagyobb falattal is megküzdött, de ez önmagában még nem mond semmit. Szóval aki kis cégekre van ráállva, az ne öltönyben lévő 50 fős csapattal menjen a hűde szép rengeteg prezentációval mindenféle szép szakszavakkal, sőt ne is beszéljen nekik a multis cégekkel kapcsolatos munkájukról és eredményeikről. Úgyse tudja nagyon segíteni a multis tapasztalataival.

          • Azért ezzel vitatkoznék. Marketing szempontból az mindenképpen vonzó, ha egy cég más ismert cégnek dolgozott már és kinn van a referenciák között. (A nagyvállalati referenciák is ide tartoznak.)

            Illetve multis (szakmai) tapasztalatokból simán lehet meríteni a kicsiknek is!

  2. Nem ér annyit. Tavaly háromszor kerültem multik közelébe, és nem lennék az egekben, ha negyedjére is előfordulna.
    Igaz, hogy én is úgy álltam hozzá, mintha a fogamat húznák. Kerekperec leírtam a kért bemutatkozóban, hogy nem az álomügyfeleink a multik, mi a kkv szektor gyors döntéshozó képességét szeretjük és nem a bürokratikus időhúzást, amit majd a mi számlánkból akarnak lehúzni. Ennek ellenére behívtak abba a top3-ba, akiket szóban is meghallgatnak. Szándékosan nem vittem prezit, nem fényeztem a Webkukkoló csapatot, csak róluk beszéltünk végig. Árajánlatnál közöltem, hogy kiszállok, ha kell néha egy külsős szem, aki ránéz, akkor szóljanak.
    A másiknál egy komplett programozó team nem bírta megfejteni a belső működésüket és a Facebookkal összehangolni, és közölték, hogy szükségük van a programozómra. Na bocs, az én programozómhoz semmi közük, vannak ott 12-en bőséggel fizetve, akkor szóljanak, ha átpofozták az API-kat és kész, teremtsék meg a munka feltételeit, és aztán jövünk mi. Közöltem, hogy nászútra megyünk, nem fog menni egy hétig az egyeztetés. Naná, hogy felhívtak a nászutunkon, és mire hazaértünk, ott volt a mail, hogy a nehézkes indulás miatt elálnak a projekttől. A saját teszetoszaságukat is ránk akarták verni.
    A harmadik pedig simán megcsinálta a belső embereikkel azt, amit mi mondtunk az ingyenes “munkamegbeszélés”-nek csúfolt találkozó során, ahol vegytiszta ötletlopás történt és valami bullshit “nem állnak még rá készen” kifogás címén be is szüntették a tárgyalásokat – hogy a kisfőnök megcsinálja házon belül és viríthasson.

    Summa summarum:
    Azt mondják, hogy a kkv azért rosszabb piac, mert ugyanannyi pénzért többet akar. Viszont a multi lehet, hogy kevesebbet akar, de annyi időt elvesznek, annyi felesleges meeting, brainstorming, körbeeetés és pofavizit van, hogy beleőszülök.
    A multinál beszélt nyelvezet felesleges hivalkodás, amire az ott dolgozók büszkék és ha nem vesze fel, az olyan, mintha egy templomban káromkodnál.
    A multi időrabló, kettőt lép hátra, amíg egyet előre, és ők soha nem felelősek semmiért.

    Számunkra ez nem elfogadható értékrend. Bízom benne, hogy van normális multi, és megváltoztatja a véleményemet egyszer. Állok elébe.

  3. Hú Marci, jól bevállaltad, nagyon jó írás kerekedett.
    Nem sokan írták volna le ilyen nyíltan és őszintén azt a hátteret, amit sokan látunk a munkánk során. És akkor még a sokszor nyilvánvaló korrupcióról még nem is ejtettünk egy szót sem…

  4. Azért vannak bizonyos esetekben értelmes indokkal magyarázható okai a nagyhalak elvárásainak.

    Egy példa saját életemből, amikor egy ilyen nagyhalnál dolgoztam.
    A teljes vállalatirányítási rendszert terveztük lecserélni, szoftverestül, hardverestül több százmilliós költségvetéssel.
    Először hasonló cégeknél tett referencialátogatásokon megnéztük a szóra érdemes rendszereket működés közben (SAP, Dynamics, stb…), majd amikor meglett a befutó, akkor kerestünk egy partnert, aki bevezeti.
    Itt jön a lényeg. A beérkezett pályázatok közt volt mindenféle, a szabadúszótól kezdve a 30-40 fős cégekig, a kisebb ártól a legmagasabbig. A szakmai hozzáértése egyiknek sem volt kérdéses, tényleg ott voltak a szeren, a szabadúszók és kisebb csapatok még jobban is mint a nagyobbak. Mi olyat akartunk választani, aki ki tud minket szolgálni, értsd ez alatt, hogy 10 telephelyre, sok területre, mégtöbb dolgozóra kellett koncentrálni, és közben a rendszert testre szabni. Ebben az esetben egy 2 fős csapat nyilván nem elég. Azzal is tisztában voltunk, ha kis vagy közepes csapatot választunk, mondjuk egy 4-5 főset, akkor ők nem csak nekünk dolgoznak, hanem közben másnak is, rövidebb lefutású projekteken, mert ahogy mondtad, addig is enni kell valamit, amíg végez a nagy melóval.
    Az ésszerű tehát az lett volna, ha egy 15+ fős csapatot választunk, ahol 3-4 ember folyamatosan tud velünk foglalkozni és akkor a cégük még mindig nem megy csődbe másfél éves bevétel nélküli időszak miatt.
    Ehelyett mi az ára miatt választottunk egy szerényebb létszámú csapatot, aminek az lett a vége, hogy a projekt lezárása rengeteget (több mint egy év) csúszott, még akkor sem volt minden olyan, mint amilyennek lennie kellett volna, a kisebb létszámú csapat természetesen másnak is dolgozott, hogy legyen bevétele, ebből adódóan nekünk is ritkábban, kevesebbet reagált, és akkor sem volt képben azzal, hogy hol is tartunk.

    Tehát a mi esetünkben kifizetődőbb lett volna a nagyobb csapat, sokkal magasabb áron, mint egy kisebb, akinek nem a szakmai hozzáértése volt kevés, egyszerűen csak az erőforrása.

    • “Az ésszerű tehát az lett volna, ha egy 15+ fős csapatot választunk, ahol 3-4 ember folyamatosan tud velünk foglalkozni és akkor a cégük még mindig nem megy csődbe másfél éves bevétel nélküli időszak miatt.”

      Jól értem? Másfél év után kaptak volna pénzt a munkájukért? Ezt azért még a nagyok sem bírják ki, nem hogy a kicsik. A hosszú projekteknél is az előrehaladás üteme szerinti részletekben történő számlázás és fizetés a normális. Senki nem várhatja el, hogy a partner hónapokig ingyen dolgozzon, mert közben éhen hal. Nagy cégnek a költségei is nagyobbak, annak sincs másfél éves tartaléka.

      Egyébként tényleg vérlázító, hogy a multik általában elvárják, hogy a partner finanszírozza 60-90 napig, vagy még tovább a beszállítást, nem csak szolgáltatás, hanem fizikai termék szállítása esetén is.

      • Nyilván nem másfél év után kapnak először pénzt, vannak ún checkpointok, de a mi esetünkben egy-egy ilyen pont eléréséhez bele kellett volna tenniük 1-2 hónap munkát 3-5 fővel, és erre még rájön a 30-60 napos kifizetés.
        Ez fejben számolva is több mint negyed év az első kifizetés beérkezéséig. Melyik kisvállalkozás tud 5 főt foglalkoztatni negyed évig bevétel nélkül?

        • Minden esetre a lényege az lett volna a mondanivalómnak, hogy bizonyos esetekben a nagyok nagy projekthez nagy partnert kell hogy válasszanak.

          A kicsik egyszerűen kicsik hozzá.

          És ahogy itt mások is leírták, nekik mint kis cégeknek sem a szívük csücske egy multi partner.

          • Multis tapasztalattal a hátad mögött, talán meg tudod válaszolni a költői kérdést, hogy “Miért vannak ezek az aberrált 60-90 napos fizetési határidők a multiknál? “

            • Hogy érted ezt a 60-90 napos határidőt? Ennyi idő alatt fizetnek vagy ennyi ideig kell fizetni nekik?

            • Lehetne sokmindennel magyarázni, aminek nagy része igaz is volna (körbetartozások, valuta árfolyam etc…), de véleményem szerint az egyetlen oka, hogy a kereskedők nem kockáztatnak.

              Ha te multi vagy, akkor gyártasz, vagy kereskedsz, vagy mindkettő.
              Ha gyártasz, akkor a termékedet szívesen átveszi a kereskedő, nem fizet érte, mert nem biztos, hogy el tudja adni, lesz rá kereslet. Ez viszont 60-90 nap alatt kiderül. Lásd tesco, ha bekerül egy új termék az 60 nap alatt vagy megbukik és leveszik a polcokról, vagy mind eladják.

              Szóval mivel a multi sem jut hamarabb a pénzéhez, ő miért fizetne korábban.

              • A kis vállalkozók és ügyfelek viszont néha még előre is fizetnek, hogy a megrendelt dolgokat megkapják. Ez a ráér később fizetni mentalitás általában a multik között van. Ha egy kisvállalkozó nem kapja meg időbe a pénzét, tönkre is mehet. A multinál ez nem jellemző.

              • De nem csak termék kereskedelem esetén fizetnek 2-3 hónapra, hanem akkor is, ha igénybe vesznek egy szolgáltatást, amit nem értékesítenek tovább és így is úgy is ki kell fizetniük, csak később.

                Tehát arról lehet szó, hogy ez egy szimpla pénzügyi trükk. 2-3 hónapig gyakorlatilag hitelből finanszírozzák a működésüket folyamatosan. A hitelezők maguk a partnerek és 0%-os kamatot kapnak ezért. A nagyvállalatoknak kevesebb tőkét kell kockáztatni, mozgósítani emiatt. Gondolj bele, folyamatosan minden partnerének 2-3 hónappal később fizet. Az olyan mintha mindig lenne egy jó csomó hitele, amire nem fizet kamatot senkinek…

                • Ez is igaz általában.

                  Ahogy régebben az is bevett szokás volt, hogy a nagy létszámmal dolgozók az utolsó pillanatig visszatartották a béreket, arra a 8-10 napra lekötve tartották, így a dolgozók bérén még kerestek némi kamatot.

                  Általában önkormányzatok, és állami szervek alkalmazták ezt, még a kamatadó előtt (nem tudom azóta szokás-e még), ahol a bérbázis igen magas összeg volt.

                • Ez minden bizonnyal pontosan így is van: hitelt kapnak a kicsiktől, ráadásul úgy, hogy 0-hoz közelít a “kicsi” profitja, annyira lealkusznak minden árat.
                  Nem kötekedni akarok, egyszerűen csak keresem a választ arra, hogy akinek megéri annak miért éri meg. Tényleg csak a trófea?

                • “Tényleg csak a trófea?”

                  Nem. Lehet nagyon is jól járni, ha bedolgozol egy multinak.
                  Megint csak az IT szektort tudom felhozni.

                  Pár fős IT cég, aki egy nagy cég rendszerfelügyeletét látja el, üzemelteti az infrastruktúrát etc…
                  Nem kevés pénzt kérhet el ezért a műveletért, igaz csak 90 napra fizetik ki az aktuális számlát, de azt hosszútávon folyamatosan. A nagynak megér ennyit ez a szolgáltatás, hiszen egy összeszokott csapatot fizet, akiknél jobban nem ismeri senki a rendszereiket, és éjjel-nappal hívhatóak stb…
                  És ha az IT cég jól dolgozik, akkor egy idő után nem sok teendője marad, viszont a bevétel igen.
                  A nagy sem fogja lecserélni, hiszen egy olyannal kellene beérnie, akinek idegen a terep, és sok idő még kiismeri magát.

                • Ez teljesen így van Márton…És ennél még durvábbis tud lenni, mikor úgy hívnak meg egy szolgáltatást, hogy mondjuk tegyük fel, egész évre lefoglalják januártól, mert a dátumok össze-vissza esnek, maga a tényleges szolgáltatás hiába csak 8-10 napot vesz igénybe, az utolsó szolgáltatási nap az már az év végére esik, és persze hogy addig nem fizetnek….de még az utolsó szolgáltatási napon sem, mert még arra is rászámolják a 2-3 hónapot. Tehát hiába csak 8-10 napot dolgozik a szolgáltató egy év alatt, pénzt csak 1 év két hónap után lát…Volt már ilyenbe részem(mondjuk egyszer és utoljára) csak azért mondom. De ugye a kicsinek legyen pénze finanszírozni minden kiadást, merjen kockáztatni addig és közben…

            • Tóth Nóra szerint:

              Miért? Mert visszaélnek az erőfölényükkel. Ez ilyen egyszerű. Tudják, hogy mindig vannak , akik a nagyobb rendelés, a folyamatos beszállítás reményében bevállalják még ilyen feltételekkel is. Aztán vagy tovább tudják hárítani az ő beszállítóikra (akár úgy, hogy egyszerűen nem fizetnek nekik időben), vagy belepusztulnak.Ritka kivétel, akinek van annyi tartaléka, hogy saját erejéből meg tud finanszírozni ilyen hosszú fizetési határidőt. Ha végre minden beszállító egyszerre azt mondaná a multiknak, hogy “Elmentek ti a fenébe, nem én foglak benneteket finanszírozni!”, és nem kapnának többé árut vagy szolgáltatást csak tisztességes feltételek mellett, akkor végre normális világ lenne és a körbetartozások, az azok miatti tömeges csődök is megszűnnének. De legalábbis lényegesen mérséklődnének. De ez sajnos álom. Ehhez össze kéne fogni, egységesen fellépni a kicsiknek is, de mindig lesznek, akik a saját reményeiktől elvakítva újra és újra belemennek ebbe a játékba. Multinak beszállítani a rabszolgaság modern formája, véleményem szerint.:(

              • Már késő, amit a dolgozók megtehetnek a multi beszabályozására, legfeljebb nem mennek be vásárolni. Nem kellett volna anno beengedni őket.
                Egyedül a kormány tehetne valamit, de ő meg nem, mert ő hozták be anno a rendszerváltáskor (munkahely teremtés címsó alat), az érdekek meg kötik. Soha nem felejtem el mikor elsőnek léptem be az egyik bevásárló központba…Tetszett, ugyanakkor egyből arra gondoltam, itt nekünk magyaroknak vége…

                Az embereket rászoktatták a kényelmes vásárlásra, zeneszóra rabszolgát csináltak mindenkiből, úgy ahogy mondod.
                Jelszó…vásárolj kényelmesen minél többet othonodban, de dolgozz külföldön, mert itt számodra csak a vásárlás maradt. Hogy miből…? Azt old meg…

                A média, a marketing folyamatosan teszi a multi alá lovacskákat…
                Mikor láttál egy reklámot a tévében amiben nem a multi háza táján készült a riport…?
                Gondolj bele, egy multi árukészletéből több ezer vállalkozás születhetne, és bizony több ezer marketinges is kellene(amit lassan Mártonék is észrevesznek a megrendelések visszaesése miatt), de így csak a kis megmaradt koncon harcol mindenki. Dolgoznak százan egy bevásárlóközpontban és kész.

                A termelés leállt, a kereskedelem szinte megszünt, nekünk maradt a tanulás, a német meg angol turkáló nyitása, a korcsmák, meg ha van pénze valakinek csinálhat egy újabb multi céget, vagy elmehet mindenki egy-két évre celebnek.
                A neten a multi áruját vásároljuk, ha vásároljuk, mivel magyar áru az édeskevés, itt minőséget követelnek, amit nem lehet fillérekből kihozni, az meg nem kell a multinak…Ennyi…

                További probléma…?

  5. Érdekes… A telefonos spammerekhez hasonlóan, akik fűt-fát, garantált első helyet és egyebeket hazudnak,
    ugyanúgy megetetik a multit is, mint a naív kisvállalkozókat…?
    No nem mintha annyira sajnálatra méltó lenne, mert igen sok vállalkozás és foglalkoztatottság lehetne a multi helyett, és ők a legutólsók is akik egy minőségi szolgáltatást meghívnak bármilyen téren, de ez akkor is érdekes…

  6. Multinál dolgoztam mint online marketinges, és a céghez kapcsolódó szervezet (“cég a cégben”) új honlapot akart és mivel nem használhatták a mi CMS rendszerünket, ezért úgy döntöttek, hogy csináltatnak egy külsős csapattal honlapot.

    A tendereztetés után végül 5 ajánlatot adtunk át a belső megrendelőnek (mi nem dönthettünk). A legjobb ajánlatot azzal dobták ki, hogy túl keveset kért (étsd: korrekt árat adott meg), aki végül megnyerte közép-magas árat kért. Szerződés megkötése előtt pörgött, hozta az ötleteket, majd amint megvolt a szerződés, elkezdett elmaradozni, megbeszélt határidőn túl teljesített, nem lehetett elérni, nem informált minket. Csak a kvázi megrendelővel kommunikált, de velük se mindig.

    Így egy max 1-1,5 hónapos projektből lett 5 hónap és a megegyezett ár többszörösét kérték el mondvacsinált indokokkal…

  7. Az első pár bekezdés elolvasása után egy picit megijedtem, hogy ezt én diktáltam álmomban :).

  8. Bizony Marci ez tényleg nagyon huszárosra sikeredett, és milyen igaz! Régen mi is sok multinak szállitottunk, de aztán rájöttünk, hogy többe került a leves, mint a hús. Most erősen leszűkítettük a célcsoportot, a kis boltosok hűtősei lettünk, hűtőket árulunk hosszútávra, és ők még hálásak is minden pici információért és a problémájuk megértéséért, ja és nem beszélve arról, hogy előre fizetnek.

  9. Köszönöm mindenkinek az eddigi sztorikat! Jöhetnek még ilyenek konkrét cégnevek nélkül persze… :-)

    • Szerintem túl sok tapasztalatot nem fognak tudni mondani a magyar vállalkozók, mert legtöbbjüknek csalódás a végkifejlet, és a csalódások után többet nem igazán foglalkozott velük.

      Én úgy gondolom azért multi és multi között különbséget kell tenni. Az egy-két termékkel foglalkozót vagy a mindent átölelő árukészlettel foglalkozó multit én külön lapra tenném.
      Az én tapasztalataim e-téren, az egy-két termékkel foglalkozó multikkal lehet dolgozni korrekt abszolút megbízható és követhető árajánlatot és szerződési feltételeket lehet kötni, de a sok termékkel foglalkozót szerintem egy kezdő vállalkozó jobb, ha messzire elkerüli, már ha egyáltalán van rá lehetősége, hogy valamilyen megállapodást kössön velük, ami a saját részére is kifizetődő lehet, nem csak a multi részéről…

      Csak a probléma azért nem ennyire egyszerű, mert a mindent átölelő terméket forgalmazó mindenkit tönkre tett már, mert nincs mit forgalmazi, és ez teljes mértékben kihat a marketing szempontokra is. Tehát ti sem kelletek meg más sem, ha nincs olyan cég aki foglalkozzon veletek, mert nincs cég lassan, csak a mindent forgalmazó multi…

      • Azért azt ne mondjuk, hogy semelyik multival/nagyvállalattal nem jó együtt dolgozni. Vannak tipikus dolgok, de kivételek is akadnak.

        Egyébként a csalódásokból is rengeteget lehet tanulni.

        • Megerősítem, nekem még csak jó tapasztalataim vannak közép- és nagyvállalati szektorból, jól lehet, az eleve tudottan problémás iparágakat kerülöm is, így kevesebb a kudarc, macera.

          • “az eleve tudottan problémás iparágakat kerülöm is, így kevesebb a kudarc, macera.”
            Másképp nézve nem kezdesz bele a problémásabb projektekbe, ami akár még a profiknál is kihívást jelenthet. Egy kezdőnek sem jó ötlet egy ilyenbe beleugrani, jobb az, ha fokozatosan választja meg az ember a nehézségeket és a munka nagyságát. Szerintem ezen lehet még elbukni.

        • Azt nem mondtam, hogy semelyikkel, azt írtam a mindent átölelő termékkel foglalkozókat, nagyon meg kell gondolni, ha egyáltalán akad lehetőség együttműködésre valamilyen szempontból…
          Persze ez az én véleményem nyugodtan meg lehet cáfolni…

          És mit ér a csalódásokból összegyüjtött tapasztalattal, ha többet nem tudja a tudását kamatoztatni máshol, mert tönkrement egy rossz szerződés miatt…?

          Sok-sok nagy céggel találkoztam már a több mint 10 évem alatt és mindenki ezekről panaszkodik, ha egyáltalán még életképes most is, és két-három év után nem ment tönkre…Megmondom öszintén sajnálok mindenkit és addig nem is lesz változás ameddig nem tesznek rendet a hatalmasságok odafönt…

          • Na én ebben nem hiszek: “ameddig nem tesznek rendet a hatalmasságok odafönt…”

            Vagyis erre nem várok, úgy kezelem ez olyan, mint az időjárás. Olyan körülmény, amire nincs sok ráhatásod. Amire van, azzal kell foglalkozni.

            • Márton, de ha nincs már a magyar vállalkozóknak az időjáráson kívül más, és nincs mire rálátni. az azért gond lehet nem…?Bármennyire is ambíciózus és jó mentalitással rendelkezik valaki…

              Mondjál nekem egy olyan terméket, egy olyan vállalkozói szektort amiben te látsz fejlődési lehetőséget, olyat amit a multi nem forgalmaz és te vagy valaki más foglalkozhat vele. Senki nem szeret várni, de ha nincs mit tenni igazából, az azért elég kellemetlen…Nem…?

              • Nagyon sok ilyet tudok mondani. De alapvetően az egyedi, speciális igényeket kielégítő termékek ilyenek. Illetve a szolgáltatóiparban látok még nagy lehetőségeket. És bármennyire hihetetlen: az építőiparban is, de ott is főleg a szolgáltatások terén.

                De teljesen mindegy. Nem a példák érdekesek. Hanem a hozzáállás. Szerintem minden helyzetben meg lehet találni azt, hogy miből lehet sikeres vállalkozást építeni. Nem várni kell a jobb időkre, mert azok nem jönnek el… Ha szükséges, akkor váltani kell!

                Szerintem, ha elfogadjuk az alábbiakat (még ha fáj is), akkor máris elindultunk a siker felé:
                – a jó idők most vannak, nem később;
                – senki nem fog jönni és segíteni a magyar vállalkozókon;
                – a multik sem lesznek soha tekintettel a magyar vállalkozásokra;
                – lehet, hogy a körülmények még rosszabbra fordulnak, de nem fog érdekelni, mert másoknak is akkor rosszabb lesz;
                – a vásárlók sem fognak jófejségből vásárolni, csak ha tényleg megéri nekik;
                – ha én nem teszek semmit a helyzetem megoldására, akkor senki nem fogja megoldani;
                – ha elbukom, akkor felállok, leporolom magam és tovább próbálkozom;
                – sok vállalkozást kevés pénzzel is el lehet kezdeni;
                – minden sikeres vállalkozás mögött ott van valaki, akinek volt az adott körülmények között hasznos tudása és minimum egy jó ötlete.

                Én így gondolom. Minden más szerintem önáltatás, önsajnálat, amely megbénít.

                • Nagyon tisztelem a hozzáállásodat és az optimizmusodat, valóban így kell hozzáállni egy vállalkozónak, és én is mindig így álltam hozzá a dolgokhoz.

                  Bárcsak sajnálkozásnak, “önsajnálatnak tőnne a hozzászólásom, de sajnos inkább közelít a tapasztaláshoz mint bármi máshoz. Ha tudnád, hogy én hányszor álltam fel és hányszor voltam padlón a változások miatt, te sem mondanád, hogy sajnálatból beszélek. Amint látod egyenlőre még működöm és itt is írok neked nektek “hülyeségeket” :)

                  Sajnos mióta élek bármibe kezdtem, az vagy végleg megszűnt vagy abszolút tönkremen mire beindult volna, és a tapasztalataimat kamatoztathattam volna.
                  Csak egy párat sorolok.

                  Az első szakmám gépész volt, mire kitanultam és elég gyakorlatot szereztem megszűntek a környéken a munkahelyek.
                  Mikor RTV műszerésnek tanultam egy az egyben bezárták a Gelkát annak idején, rárakták a lakatot mire kitanultam.
                  Művházban dolgoztam az égvilágon mindent csináltam, a hangosítástól kezdve a villanyszerelés, mozigépész kiállításrendezés stb. hát nem átadták az egészet a közhasznú munkásoknak persze minden tönkrement utána…
                  Biztosítóban dolgoztam mint főállású üzletkötő, mi kötöttük elsőként a kötelező biztosítást mindenkinek.
                  Hát egy év mulva nem rátették a lakatot a biztosíóra.
                  TVK-án dolgoztam négy műszakban 6 évig 200db csúcstechnikás műanyagfeldolgozó gépeket javítottunk, hát nem elzavarták az egész főnökséget, mert ellopták a gyárat…Leépítés stbbbbb.
                  A vállalkozásba nem megyek bele, mert ezt mind csináltam közben, de tudnék mesélni dolgokat…

                  Ha valaki vállalkozni akar az nem megy egyről a kettőre mindennek van egy kifutási ideje, mire abból lehet valami. És főleg idő és pénz kell hozzá. Ha ezek nincsenek biztosítva, mert egy hatalmas cég mindent gyorsabban dob piacra, mint egy kicsi akkor hiába minden. Sajnos Márton most nem tudok sok jót mondani és egy ilyen napot fogtál ki, hogy panaszkodom egy kicsit…Ha nem baj…:)

                • Károly, nem baj, hogy leírtad, sőt köszönjük. Senkinek a múltját, eddigi erőfeszítéseit nem szeretném lebecsülni. Viszont az a dolgom / küldetésem, hogy azzal foglalkozzunk ami előre visz. Ezért bíztatok mindenkit arra, hogy menjen előre, tapossa ki a saját útját, akkor is, ha esik a hó, ha fúj a szél, ha nem úgy jöttek ki a dolgok stb. És persze tanuljon meg mindent, ami ahhoz kell, hogy elérje a céljait.

  10. Sziasztok,

    jól tetted, hogy megírtad ez megy non stop. A visszaosztás még kimaradt. Hogy semelyik nem a fizetéséből él, hanem a beszállítók sápolásából és nem érti, hogy egy vaklicit alapú rendszerben nincs listaár amiből visszahordjad a bőröndben a pénzt, mint 10 évvel ezelőtt a bejáratott mára már lejáratott “szállítójánál”.

  11. Mi csak egy nonprofit, kulturális célú kis-senkik vagyunk, már nem is hajtunk a pénzre, egy dolog érdekel: a szerintünk alapvetően csudálatos közhasznú eredményeinket – interneten közkinccsé tenni!!! Ennek érdekében olvasom e szimpatikus, okos sorozatot s határozottan kezdek okosodni.
    Üdv és siker

  12. Az online csapatmunkáról jut eszembe. Már jó néhány ezt megkönnyítő alkalmazást lehet használni a Google Drive és más termékeivel kezdve.
    Az őskori gondolkodást számomra az is jelenti, ha egy ügynökség nem él ezekkel a lehetőségekkel.

  13. Nagyon érdekes cikk. Eredeti szakmám építészmérnök, de a cikk olvasása során teljesen úgy éreztem, hogy ez nem csak az online marketingről, hanem a mi szakmánkról is szól, persze abban teljesen mások a szakszavak, meg nyílván a cég belső embere nem viszi el a munkánkat, de az ötlet, néha a vázlat alapján odadja egy un. “olcsóbb” építésznek. A kifizetés és a döntéshozatalról meg ne is beszéljünk. Amit persze úgyis “levernek” rajtunk, azzal hogy a következő fázist szinte lehetetlen idő alatt kell teljesíteni, persze a bírálat idő ott is többszöröse a tervezésre hagyott időnek.
    Tapasztalat belőlle az , hogy minden szakmának megvan a maga nehézsége a megbízók tekintetében is. No meg az, hogy mindenkinek azt a megbízói kört kell megtalálnia, és azzal együttdolgoznia, amit még ki tud gazdálkodni. (egy kis cég nagy valószínűséggel nem fog tudni több hónapos tervezési munka után még 60-90 napos fizetési időt bevállalni).
    Átérzem a helyzetet így nevetni nem tudok, sirni meg nem fogok, mert inkább keresem a megoldást, arra hogy a szakmaiság megtartása mellett én is jól jöjjek ki az ügyletből.
    Köszönöm ezt a számomra érdekes és hasznos írást!

  14. Marci!
    Gratulálok a cikkhez! :)

  15. Már olyan régen írtam az OMA-ba, hogy arra sem emlékszem, melyi emailt használtam. Én ugyan, mit már írtam volt, nem foglalkozom marketinggel, vállalkozó sem vagyok, de a családomban többen is űzik ezeket az iparokat. Elolvastam a cikket, és a válaszokat is, melyeket csak részben értettem meg. Az viszont biztos, két dolog fontos ahhoz, ha bárki belefog valamibe, és pénzt áldoz rá, vagy tehetséggel kell rendelkeznie, vagy jó szimattal. Mindkettőre születni kell. Ha a kettő együtt van, akkor csak nyerhet, bármibe fog. Olyan, mint a póker. De van más is, bár vág éppen a témába. A Spektrumon volt egy sorozat, ami arról szólt: a nagy vállalkozok rájöttek, hiába az igéretes projekt, a szakmai hozzáértés, a talponmaradást nem lehet pusztán a kerek asztalnál megoldani. szükség van arra, hogy dolgozók jól érezzék magukat a munkaterületeken, és azt a munkát végezzék, amit a legjobban el tudnak végezni. Ha ez megteremtődik számukra, akkor nem kell hajtani őket, maguktól beleadnak atyait-anyait.Ennek érdekében a vezérek álruhában a munkások közé vegyültek, és ők is azt a munkát végezték, amit a beosztottak. Még vécét is pucoltak. Na, ennyit az egészről.

  16. Jó cikk volt, gratulálok!

    Amit hozzátennék (nem feltétlenül csak a cikkhez, a hozzászólásokhoz is):
    Az igazi pofon nem az, amikor a multinál pofozzák az embert. Ott legalább van esélyed arra, hogy ha szerencséd van, akkor “sokat” markolj és lesz egy jó refid.

    Az igazi nagy pofon az, amikor egy kis vagy közepes méretű cégnél ül egy arc, akinek az a kényszerképzete, hogy ő multi. Ez a kényszerképzet persze csak az elvárásokban mutatkozik meg, a fizetési hajlandóságban nyoma sincsen.

    Tehát XY kényszeresen megvárat, holottt nincs nála senki, vizsgáztat (baromságokat beszél persze) majd amikor megnézi a referenciáidat, elmondja, hogy mit csinált volna rajta másképpen, persze azért nem rossz.
    Színes-szagos-villogós ajánlatot kér tőled, konkrét öteletekkel, tervekkel, kész grafikai megoldásokkal, esetleg működő demóval, amelynek az elkészítése több munka, mint amennyit ő valaha költeni fog a céljai elérésére.

  17. Nem a cikkhez tartozik, de az olvasásához és az olvashatósághoz mindenképp…
    Márton csak nekem nőttetek ekkorát, hogy a böngésző ablak teljes szélességben a bloggal van tele, és megnőttek a karakterek is…? :)
    Utánanéztem a beállításaimnak, de asszem az nem változott…

    • Nem véletlenül… Szépen csendben megújult az oldalunk, de még tesztelgetjük, javítgatjuk… Jövő héten erről is írunk bővebben! :-)

      • Akkor megnyugodtam…:)
        Egyébként tetszenek a nagyobb betűk, nem zavar, ha ilyen irányban fejlődik a net.
        A szemem néha már csillagokat lát az olvashatatlan apróságoktól, főleg telefonon zavar,
        teszem is le 10 perc múlva.

Trackbacks

  1. […] őszinte bejegyzést írt Fehér Márton a multinacionális cégekkel kapcsolatos munkatapasztalatairól. Az Online […]

Szólj hozzá!

*